Evelina

– Mi? Nem! – Álltam fel, kisimítva a szoknyámat. – Miből gondolod?

– Mert azt csinálod a kezeddel. – Mutatott oda, ahol az ingem ujját babráltam. – Mindig ezt csinálod, ha eltitkolsz valamit.

Gyorsan leengedtem a kezem. – Nincs senki, anya. Csak elvagyok havazva a munkával és… minden mással.

– És az a minden más az…?

– Az, hogy az anyám pihenjen ahelyett, hogy kerítőt játszik a kórházi ágy