Evelina

A keze még feljebb csúszott, végigsimítva a bugyim csipkéjén.

„Már el is tudom képzelni” – mondta, a hangja szinte duruzsolt. „Ahogy áthajolsz ezen az asztalon, a feneked a levegőben, és a farkamért könyörögsz.”

Megharaptam az ajkam, hogy elfojtsak egy nyögést, miközben az ujjai a bugyim szélénél játszadoztak.

„Lassan kezdeném” – folytatta, egy ujját végighúzva a nedves anyagon. „Hagynám,