Evelina

Újra rám vert, ezúttal erősebben. A csípés intenzív volt, de az öröm, ami követte, még inkább.

„Baszki, Evelina” – nyögte fel, kezeivel szorosan markolva a fenekemet. „Látnod kellene, milyen vörös a segged. Kibaszottul gyönyörű.”

Újra rám vert, a keze ott időzött a bőrömön. „Ez a segg az enyém” – morogta. „Enyém, hogy érintsem, enyém, hogy elfenekeljem, enyém, hogy megbaszam.”

Éreztem teki