Evelina

A kezei mindenütt ott voltak, úgy járták be a testemet, mintha a tulajdona lennék. És a francba is, talán az is voltam. Legalábbis most.

Elhúzódott, szemeiben a jól ismert éhség csillogott. – Ágy. Most.

Mielőtt egy szót is szólhattam volna, Alaric felkapott, mintha semmi súlyom nem lenne. A karjaim ösztönösen a nyaka köré fonódtak, az arcunk centikre volt egymástól. A tekintete szinte éget