Evelina

Pont hatot ütött az óra, amikor az utolsó szerződést is lefűztem. Olyan helyeken éreztem sajgást a testemben, amiknek semmi közük nem volt az egész napos asztal melletti üléshez. Az emlék, ahogy Alaric a kocsiban magáévá tett, elvörösítette az arcomat. Szükségem volt egy forró zuhanyra, és mindenképpen ellenőriznem kellett a „károkat” – a fenekem még mindig bizsergett ott, ahol elfenekelt.