Evelina

– Te jó édes Isten – sziszegte Alaric, ujjai a bimbóimat csipkedték. – A puncid elképesztő.

Kísérletezve megmozgattam a csípőmet, hozzászokva az érzéshez, ahogy bennem van. Kezei a derekamra kerültek, irányítva a mozgásomat.

– Úgy, ez az – biztatott, szemei oda tapadtak, ahol a testünk eggyé vált. – Lovagolj meg, Evelina.

Elkezdtem komolyabban mozogni, megemeltem magam, majd visszazökkente