Evelina

Alaric leült az íróasztala mögé, és intett, hogy foglaljak helyet vele szemben. Épp csak a szék szélére telepedtem le, a tabletemet a térdemen egyensúlyozva.

„Hogy van ma az édesanyja?” – kérdezte, a hangja pedig lágyabb volt, mint vártam.

A kérdés váratlanul ért. „Jól van... reggel már palacsintát próbált sütni, annak ellenére, hogy az orvos pihenést írt elő neki.”

Alaric szájszegletében