Evelina

Süllyedtem.

Elowen állt felettem, karmazsinvörös ruhája úgy gomolygott a zavaros vízben, mint egy vérfelhő. A vállamra nehezedett, manikűrözött körmei a bőrömbe vájtak, miközben én a felszín alatt kapálóztam. Az arca nyugodt maradt, szinte unatkozó, ahogy nézte a küzdelmemet.

– Semmit nem jelentesz neki – mondta, a hangja valahogy kristálytisztán szólt a víz alatt is. – Csak egy helypótló