Evelina

– Biztos vagyok benne. – Az emlék még mindig fájt. Az a kis „olvasva” jelzés, ami másodperceken belül megjelent. Aztán a semmi. A napokig tartó csendből hetek lettek, aztán hónapok.

Phoebe egy pillanatra elhallgatott. – Mi van, ha történt valami? Mi van, ha valójában nem látta?

– Elég. – Feltartottam a kezem. – Ne keress neki kifogásokat. Megkapta az üzenetet. Úgy döntött, nem válaszol.

–