Evelina

Húsz perc után a nevetése elhalkult. Harminc perc után a légzése a mély alvás egyenletes ritmusára lassult.

„Kidőlt, mint a szög” – suttogta anya a székéből, és lágy mosollyal pillantott felénk.

Lenéztem Theóra; az arca békés volt, az egyik kezével az ingujjamba kapaszkodott.

„Beviszem a szobájába” – mormogtam, és óvatosan kiszabadítottam magam a kanapéról.

Theo kicsit megmoccant, amikor f