Evelina

Beléptünk. Az apartman gyönyörű volt, csupa nyers téglafal és nagy belmagasság; az a fajta tér, ami Manhattan vagyonát hirdeti, mégis meglepően barátságosnak hatott.

„Cipőket le, kicsim” – emlékeztettem Theót.

Lerúgta a tornacipőjét, otthagyta őket egy kupacban az ajtó mellett, majd a nappali felé vágtatott. „Játszhatok a könyveiddel?”

„Ott vannak a polcon az ablak mellett” – kiáltott után