Alaric

Robotpilóta üzemmódban vezettem haza, a kezeim olyan erősen szorították a kormányt, hogy elfehéredtek az ujjaim. A város elmosódott mellettem, a fényeket és zajokat alig észleltem.

Az agyam leragadt annál az ölelésnél. Ahogy Evelina megmerevedett a karjaimban, feszesen és bizonytalanul. Ahogy a kezét a mellkasomnak nyomta, nem éppen ellökve, de nem is ellazulva. És Theo. Istenem, ahogy Theo