Evelina

– Semmi. – A szája lassú mosolyra húzódott. – Csak nézlek.

– Nem nézel. Úgy bámulsz, mintha nőtt volna egy második fejem.

Ellökte magát a pulttól, és odasétált mellém. A keze megtalálta a derekamat, az ujjai szétnyíltak a csípőmön. – Nem tehetek róla. Gyönyörű vagy.

– Épp rántottát eszem. Ebben semmi gyönyörű nincsen.

– Minden gyönyörű, ami te vagy. – Lehajolt, az ajka a fülemet súrolta. –