ELOWEN

Az óra ketyeg. Minden nehézkes lélegzetvételében hallom. A vére a padlóra csöpög, és minden csepp egy másodperccel közelebb viszi a halálhoz. A bőre hófehér, a szeme beesett, mégis úgy tesz, mintha minden rendben lenne. Az arca rezzenéstelen, de látom azt az apró rándulást, amikor megpróbál mozdulni.

Le-föl járkálok a szobában. – Csak hadd hozzam el Kyrit – könyörgök. Nem tudok végignézni m