VOKAR

Elowen a meztelen mellkasomon pihen, pontosan úgy, ahogy akarom. Puha kilégzése csiklandozza a kulcscsontomat, lágy súlya pedig kellemes nyomást gyakorol rám. Ujjaimmal végigsimítok sűrű fehér tincsein és a gerince vonalán.

A hold eltűnt, és vele együtt a mindent felemésztő köd is. Még mindig veszettül kanos vagyok, de ennek semmi köze a holdhoz. Minden köze a felettem fekvő meztelen társamh