ELOWEN

Karjaimmal satuként kapaszkodom Vokar nyakába, miközben fut. A lábaimat a dereka köré fonom. A fejemet a kulcscsontjához préselem, és a könnyeim patakokban folynak az arcomon.

A sötét alagúton keresztül hallom az őrök kiáltozását, és látom az alakjukat, ahogy felénk futnak. Vokar még úgy is gyorsabb náluk, hogy engem cipel.

Biztos vagyok benne, hogy a másik irányból jöttünk, de ő kitartóan