ELOWEN

A tiszta ruhákkal teli kupacot a szobámba viszem, a kilincset a könyökömmel kell lenyomnom. A sötétben az ágyamon ülő alak úgy rám ijeszt, hogy majdnem kiugrik a szívem a helyéről, a ruhák pedig kirepülnek a kezemből. Felkapcsolom a villanyt, és meglátom a bátyámat az ágyamon ülni, összefont karral és összehúzott szemmel.

A másik kezemmel elfedem hevesen verő szívemet. „Istenem, Kaelen, mit