ELOWEN

A látásomat elhomályosítja a takaró, a bátyám hangjától pedig megfagy a vérem. Olyan ez, mintha egy vödör jeges vizet öntöttek volna rám, és hatékonyan lemossa rólam minden izgalmamat.

Lentről nevetés zaja hallatszik, ahogy többen is belépnek a házba. *Négy, öt, hat ember?* Valahogy áthallatszik a fülemben lüktető szívverésemen is. *A fenébe.*

A hangok tompulnak, amikor az ajtó bezárul. Egy