ELOWEN

A bátyám csontropogtató ölelésbe von. — Vigyázz magadra, hugi — mondja Kaelen, és nem ereszt.

Esküszöm, kiszorítja belőlem a könnyeket, ahogy a tüdőm oxigénért kapkod. — Nem… kapok… levegőt — préselem ki magamból.

Kaelen végül elenged, a könnyeim pedig megállíthatatlanul folynak. Újra búcsút venni a bátyámtól ugyanolyan fájdalmas, mint az első alkalommal volt. Kaelen még vagy egy tucatnyi f