Elara nézőpontja.

„Szóval ez az?”

A képernyőre tapasztom a szemem. Egyre dühösebb leszek a nemtörődöm tekintettől, amit rám vet.

Mintha nem is tudnám, miről beszélek.

Úgy döntök, hogy érintetlennek mutatom magam, a székhez lépek, és elkezdem pakolni a könyveimet.

„Elara, na ne már. Ez csak egy beiktatási fotó volt” – veti oda, és az asztalra dobja a telefont.

Frusztráció látszik az arcán. Még mind