Vraxos mély tekintettel bámult rám a fehér köpenyemben. Olyan volt, mintha átlátott volna a ruharétegeken, egyenesen a meztelen testemre, ami arra provokált, hogy dühömben oldalba rúgjam a haluszonyát. Gondoskodtam róla, hogy megfelelően el legyek takarva, és szorosan magam köré vontam a köpenyt.

Úgy tettem, mintha az íróasztalnak támaszkodnék, közben kivettem az érzéstelenítő fecskendőt a mögötte