„Kaelen, élsz!” – Korgan letépte a sisakját, felfedve vérben forgó szemeit. Úgy nézett ki, mint aki bármelyik pillanatban összeeshet.

Amint meglátott, tárt karokkal rohant felém, és az arcomat a tenyerébe fogta, mintha nem ugyanezek a karok lettek volna azok, amik lelöktek a hajóról.

„Tűnj innen, te kétszínű gazember!” – undort éreztem a kezei érintésétől az arcomon.

Dühömben félrelöktem. Nem törő