„Kicsikém” – szólalt meg ekkor váratlanul a nagyapám. Kedves kifejezéssel az arcán nézett le rám. „Sajnálom, szegény Kaelenem” – mondta, miközben kicsi kezemet a tenyerébe fogta. „A sellő génjei életben tarthatnak. Azt akarom, hogy élj. Remélem, nem fogsz gyűlölni, ha később rájössz” – mondta nagyapa halkan, a hangja rekedtnek és tehetetlennek tűnt.

„Tehát ez azért volt, hogy életben tartsanak?” –