Vraxos nem válaszolt, de karjai szorosabban fonták körbe a derekamat, miközben ajkai a nyakamra siklottak. Maszkja mögül a nyakamhoz bújt, és mélyen belélegezte az illatomat. Aztán úszóhártyás karmait a fejemre tette, és úgy simogatott, mint egy gyermeket, majd a homlokomba lógó hajtincset a fülem mögé tűrte.

„Vraxos…”

Vágyakozva néztem elragadó tekintetébe, és már nyúltam volna, hogy megérintsem