– Hát, bocsáss meg, hogy törődöm a jövőbeli fiammal – vágom oda neki, mielőtt távoznék.

Dühösen elviharzom, bevágva magam mögött az ajtót. Nem hív vissza. Nem próbál megnyugtatni, én pedig nem nézek vissza.

Amint kijutok a kapun, rájövök, mekkora ostoba voltam. Ez egy eldugott környék, és nem valószínű, hogy taxit találok. Nincs nálam se a telefonom, se a táskám. Ha jobban belegondolok, azt sem tu