– Vörös – Sebastian hangjára felé fordulok.

Az egyik kórházi széken ült. Abban a pillanatban, ahogy a tekintetünk találkozik, minden rám zúdul.

Minden, a letartóztatásomtól kezdve. Az, ahogy végignézte a kínzásomat. Ahogy könyörögtem neki, hogy hagyja abba, de ő nem tette. Végül pedig a titkolt emlékeim.

Kizárom az érzelmeimet, a tekintetem pedig megkeményedik.

Szó nélkül kikelek az ágyból. Kitépe