– Köszönöm ezt a nézőpontot. Még nem néztem így a dolgot, csak arra gondoltam, milyen borzasztó, hogy csak idősebb koromban szereztem tudomást rólatok. Úgy éreztem, már túl késő, mintha semmi jó nem származhatna abból, hogy most tudtam meg.

Valeria mellém állt, és fél kézzel átölelt.

– Soha semmihez sincs túl késő, és még sok évünk van arra, hogy megismerjük egymást. Mi már most szeretünk, Lauren,