„Én egyik miatt sem panaszkodom… Alig várom, hogy minden elképzelhető módon a magamévá tegyelek” – mondja, kizökkentve a gondolataimból.

„Sebastian!” – teszek úgy, mintha meg lennék botránkozva.

Vigyorodik. „Mi van? Mivel te hoztad fel a témát, csak az a helyes, ha tudatom veled: be fogom pótolni az elvesztegetett időt.”

Felkacagok, épp mikor hazaérünk. A kapunál az őrök köszöntenek, és elmondják,