– Persze – villant rám egy émelyítően édes mosolyt, és pont azelőtt engedi el a hajamat, hogy pofon vágna.

Elönti az agyamat a köd. Az üvöltés, ami feltör belőlem, még a saját fülemnek is félelmetes. Némi elégedettséggel tölt el, amikor látom a félelmet a szemében, mielőtt hasba rúgom. A levegőbe repül, és a falnak csapódik.

Feltápászkodik és átalakul. Az, hogy alakot váltott, kihívást jelentett.