Gyorsan a telefonom után kotorásztam.

– Silas.

– Kávézás?

– Most ment el.

– Micsoda?

– Én... én... – dadogtam még mindig a sokktól, miközben az ablakon bámultam kifelé. – Szólt a zene, és énekelni kezdtem. Nem is vettem észre. De a dal közepén félreállt. Csak parkolóba vágta a váltót, kinyitotta az ajtót, és elment. Farkasalakot öltött, és eltűnt az erdőben.

– Most egyedül ülsz a kocsiban? Csak úg