Öt percig bandukoltunk, mire összefutottunk volna valakivel. Szerencsére senki olyanba nem botlottunk, aki ismert volna minket. Meg sem álltak, miközben a két üveggel a kezünkben dülöngéltünk. Megálltam a kapcsolóteremnél. Kicsit kiesett az utunkból, de eszem ágában sem volt csak úgy elmenekülni innen mindazok után, amin keresztülmentem. Vance-t a falnak támasztva a kártyával kinyitottam az ajtót.