– Anya! – Siffra-Noctis és Freyja egyszerre fonták a nyakamba a karjukat, én pedig szorosan magamhoz öleltem őket.

Kysten felállt, de nem szólt semmit. Roman továbbra is ott ült mellette, üres, fókuszálatlan tekintettel meredt maga elé. Letöröltem a könnyeit a két lányom arcáról, és elmosolyodtam.

– Ugyan már, Lucius dühös lenne, amiért ennyit sírunk miatta.

Freyja felkuncogott. – Azt mondaná,