Elara

Napsugár lándzsaként hatolt át a nehéz függönyök résein, melegséggel hintve be az arcomat. Pislogtam, egy különös álom foszlányai kapaszkodtak a tudatom peremére. Egy álomé, amely tele volt vibráló tűzfénnyel, egy vigasztaló melegséggel mellettem, és egy hanggal – Bastian hangjával –, amely nyugtató szavakat mormolt.

Zavarodottság hulláma öntött el, amikor rájöttem, hol vagyok – Bastianba ga