Bastian

Kifelé sétáltunk a lakosztályából. A levegő olyan nehéznek tűnt. Ahogy áthaladtunk apám termeiben a kijárat felé, óhatatlanul is éreztem az ágyasok és a Vének minket kísérő tekintetét. Suttogásuk úgy kúszott a levegőben, mint valami mérgeskígyó.

Figyelmen kívül hagytuk őket. Tudni akartam, mit akar mondani nekem. Az elmém egy merő káosz volt. Úgy éreztem, mintha a szívem az érzelmek forgós