Vespera

Felnyögtem, és lassan felemeltem a fejem. Forgott velem a világ. A sötétségben töltött sok nap tompává tette az érzékeimet, de hallottam a hangját.

– Jól telt az idő a tömlöcben, tolvaj?

Mordultam egyet, felvetve a fejem. – Te…

Félbeszakadt a szavam, elhűlve bámultam a fölöttem álló férfira, aki Bastian arcát viselte, de a kifejezésében semmi sem volt, amit Bastianként felismerhettem volna