– Hallottad?...

Tekintetek cikáztak Elara felé, aki az egyik hosszú asztal mellett állt, nyugodtan és méltóságteljesen a rászegeződő figyelem ellenére. Köpenye mélyvörös volt, a gyertyafényben halkan csillogott, és úgy viselte, mint egy páncélt, nem zavartatva magát az érdeklődéstől. Elmosolyodtam, mellé léptem, és átkaroltam.

Rám mosolygott. – Elkéstél... azt hiszem.

– Az erődítések tovább tartot