Elara

Láttam, ahogy visszanyerik emberi alakjukat, amint átlépik a határt. Apám felém fordult, tekintetében a büszkeség és a melankólia keveredett.

– Örülök, hogy volt erre az időnkre. Bárcsak ne kellene a következő Együttállásig várnunk, hogy újra lássuk egymást.

Szorosan átöleltem, a hangom ellágyult. – Köszönöm a segítségedet. Vigyázz magadra a következő alkalomig, rendben?

Erősen megölelt. – S