Willa szemszöge:

Killian szavai keményebben ütöttek, mint bármelyik másnaposság.

Pislogva néztem fel rá, a pánik egyre fokozódott a mellkasomban. – Nem, nem. Az nem... Mi nem...

Dadogni kezdtem, de az ajtócsengő halk csilingelése belém fojtotta a szót.

– Ez biztosan a szobaszerviz – morogta, és egy utolsó vigyort vetett rám, mielőtt az ajtó felé lépkedett, és behúzta maga mögött.

Teljesen egyedül