Killian szemszöge:

A testem teljesen megmerevedett. Arthur szavai úgy lógtak a levegőben, mint egy sötét, nehéz felhő. A tekintete az enyémen maradt, és én sem néztem félre. Nem mozdultam, egy kibaszott szót sem szóltam.

Meg sem próbáltam tagadni. A francba is, nem is akartam. Ezért voltam itt.

Hogy elfogadjam a tényt: megöltem a saját apámat.

– Nincs mit mondanod, mi? – kérdezte összeszűkült szem