Killian szemszöge:

Willa mindjárt elveszíti a józan eszét.

Már ha el nem veszítette eddig.

– Killian, ne már – zihálta. – Ezt nem teheted!

Éreztem, ahogy az ajkam rándul. – Dehogynem tehetem meg, drágám. Most az én kényemnek-kedvemnek vagy kiszolgáltatva, emlékszel? – Azzal a számhoz emeltem az ujjaimat, és lenyaltam róluk az édes nedvét.

Willa gyönyörű szemei minden mozdulatomat követték, és amik