Archer úgy emelt fel, mintha semmi súlyom nem lenne, a vállára vetett, és bemasírozott a házba.

– Tudok járni, tudod! – morogtam, kapálózva, még ha az a ribanc énem vonzónak is találta, ahogy megerőltetés nélkül cipel.

– Ühüm – mondta Archer, és rácsapott a fenekemre.

Megmerevedtem, a szemem elkerekedett. Ő… ő most rácsapott a fenekemre. És… ez tetszett. Nagyon is tetszett.

– Így ni, jó kislán