A „hely”, amit Archer ismert, egy olyan sikátor volt, ami úgy nézett ki, mintha ezer éve nem látott volna embert. Leparkolt, és széles mosollyal fordult felé.

– Komolyan? – kérdeztem, miközben kinéztem az autóból, majd vissza rá. – Ez az a hely, amit ismersz?

A mosolya egy pillanatra sem bicsaklott meg. – Igen. Ide senki sem jár.

– Azt hittem, visszaviszel a Sterling Hallba, vagy talán egy hotelbe