Jövő péntek…

Ez nagyszerű volt. Volt elég időm készülni. Bólintottam Archernek, és elindultam. – Köszönöm.

És komolyan is gondoltam. Egyetemre küldtek, miközben a saját szüleimnek eszébe sem jutott megmozdulni. Hálás voltam, még ha egy kicsit fájt is, hogy ennyire kétségbeesetten meg akarnak szabadulni tőlem.

– Seraphina, várj! – Archer megragadta a karomat, megállítva. Moziulatlanul álltam, előre