Amikor megláttam a rózsát, az első dolog, ami eszembe jutott, az volt, hogy…

"Archer," suttogtam, ahogy lassan lehajoltam, és felemeltem a dobozt meg a rózsát. Az orromhoz emeltem, belélegeztem az illatát, és a hangja betöltötte a fejemet.

"Egy rózsa az én Serámnak."

Gombóc nőtt a torkomban. Istenem, mennyire hiányzott. Hiányzott a hülyéskedése és a nevetséges szavai, amiktől mindig tűzbe jöttem.