ARCHER

– Akarod, hogy a bocsánatodért könyörögjek, kedvesem? – kérdeztem halkan, rekedtes hangon, miközben a keze az ingem alá csúszott, simogatva és kutatva.

– Igen – válaszolta egyetlen lélegzettel, lehunyt szemmel, tátott szájjal. – De az, hogy térdre ereszkedsz, túl unalmas lenne, nem gondolod?

A keze a mellkasomra tévedt, kitapintotta, mielőtt az ujja a mellbimbóm köré fonódott volna.

– Akkor