SERAPHINA

– Hadd beszéljek én először – mondtam sietve, zihálva. – Kérlek.

Archer bólintott. – Le akarsz ülni?

Olyan hevesen ráztam a fejemet, hogy szinte beleszédültem. – Nem. Arra nincs szükség.

Mély lélegzetet vettem, ránéztem, de egyből el is kaptam a tekintetem. Nem tudtam még a szemébe nézni. Még nem. Féltem, hogy elveszítem a bátorságom. Föl-alá kezdtem járkálni, izzadt tenyereimet egymásba