– Archer! – kiáltottam, ahogy előrevetettem magam. Elkapott, és velem a karjában térdre ereszkedett. – Ó, Istenem! Archer!

– Én Serám – suttogta reszkető hangon, és újra meg újra megcsókolta a hajamat. – Édes Serám.

A karjába bújva zokogtam, arcomat a mellkasába fúrva, és egész testemben remegve ismételgettem: – Archer!

Itt volt, emberi alakjában tartott a karjában, és bár itt nem volt egyetlen ab