„Miért néztem kire hogyan?” – kérdezte Kieran halkan, teljesen felém fordulva, és azoktól az intenzív szemeivel nézett le rám.

Enyhén nyitott szájjal néztem fel rá, és nyeltem egyet. Miért is voltam dühös? Annyira átkozottul jóképű volt, hogy már nem is emlékeztem. Ó, már megvan!

Összefontam a karomat, felhúztam a pajzsaimat, és nem hagytam, hogy befolyásoljon a túlontúl jóképű arca és a dögös tes