"Mire gondolsz, Clara?" – szólal meg Zane mély hangja.

Megnyalom az ajkaimat. "Semmi különösre, csak ránk… és erre" – felemelem az összefonódott kezünket –, "Annyira szürreális ez számomra. Mármint, éveken át a legjobb barátom voltál, aztán az osztálytársam, aki zsarnokoskodott felettem, és most…"

"Mi, Clara… mi vagyok most?"

"Nem is tudom pontosan; miért nem mondod el te nekem." Egy apró mosolyt