Az étel illatára ébredek, és hallom, ahogy a matrac besüpped a fejem felett. Ásítok egyet, és kinyújtózom, amitől az ágy ismét megmozdul, ahogy Zane lemászik róla. „Ébren vagy, Kincsem?”

„Igen, Uram.”

„Épp időben. Meghoztam a vacsorát, de előbb az előételre van szükséged.” Letérdel a ketrec elé, és letolja a farmerét, amíg a már kemény farka elő nem ugrik. „A mestered hozott neked egy kis finomság